Hímzett képek

A „Minden szép számomra, ami szeretetet sugároz felém” - Simon András idézetet önmagam jelmondataként interpretálom. Jelmondat, amely alatt azt érzem, hogy nem kell megfelelnem egy elvárásnak, nem kell gyártónak lennem, hanem alkothatok kedvemre, szabadon.

Ezt jelenti számomra a hímzés is…

Önkifejezés, önmegvalósítás és nem mellesleg egy felemelő elfoglaltság.

Ihletként szolgálhat egy életérzés, -esemény, egy szép illusztráció, kép, színek, természet … leírni amit újragondolva egy anyagdarab, vászon, néhány színes cérna segítségével életre keltek egy képkeretben kifeszítve, vagy hímző keretbe ágyazva.

Az élet fintora, hogy az alapítvány egy olyan nemes ügy mellett foglal állást és segít, amelynek személyesen is érintve vagyok. SNI-s gyermeket nevelő édesanyaként megérintett és összeszorul a szívem, hogy a Tábitha ilyen érzékenységgel van ezen sorsú gyermekek iránt.

Gyermekként nagymama matyó mintás hímzésein tanultam meg öltögetni. Hálás vagyok érte Neki! Akkor egy hosszasan együtt töltött elfoglaltság volt számomra.

Jelen pillanatban egy áldás, érték, plusz tudás, amely által hasznosnak érezhetem magam. Örömmel és kíváncsisággal vetem bele magam minden egyes alkotásba és türelmetlenül várom, hogy mi lesz a színes cérnák feszített vászon összjátékának a végeredménye.

A legnagyobb öröm az, amikor az utolsó cérnaszálat eldolgozva azt hallom a gyermekeimtől: „Anya, ugye nekem is varrsz ilyet?”